top-image

KIRAKAT

Már hetek óta érlelődik bennem, hogy picit elmélázzak Blogföld mindennapjain, mivel kezd elegem lenni, hogy nem kerül a helyére végre ez a médium.
Mert valljuk be, ez itt médium, még ha nem is a szokványos, valaha elfogadott vagy definiált formában.

Nézzünk körül mit láthatunk Blogföldön!

Lássuk a mindennapokat, és vegyük észre, hogyha történik valami az országban, akkor a blogokban hamarabb van rá bejegyzés, mint ahogy elkezdenénk keresni a hálón.
Kommentek csúsznak be hozzá, vélemények, melyek olykor a bicskát nyitogatják a zsebünkben, de vérmérséklettől függően legyintünk, "ugyan már, mit hőzöngsz, osztod az észt, marhaságokat beszélsz, szakadj már le a témáról, hülye vagy".
Mint a való világban egy beszélgetés során.
De valamiben másabb ám, talán nem is a valósághoz hasonlítva, hanem a hagyományos újságíráshoz képest, hiszen itt, ha valaki jegyzetel, élőben jön rá a reakció, és ha a jegyzetet készítő akarja, máris reagálhat rá. Ha akarja.

Véleményekre vagyok kíváncsi, szeretném tudni, miért történik az ami és kinek mi tetszik benne.
Keresek egy olyan blogot, amelyik az adott témában rendszeresen készít jegyzetet. Lehet bőven szemelgetni, vegyük például most a választást, több politikai elemző is blogra ragadtatta magát, és be kell vallanom, rendszeres olvasói voltam.
Érdemes volt? Felteszem a kérdést az olvasó helyett, és válaszolok is, igen, érdemes volt. A saját politikai meggyőződésemet nem változtatja meg, de alakítja, jobban tudok a részletekre figyelni, igyekszem mások véleményeit is magamba szívni, kóstolgatni.
Hmm, újságot olvastam, és tetszett.

Csak politika?
Nem, dehogy, mindennapok.
Könnyed konyhatündérek blogjai adják a sóját a Blogföldnek.
Márpedig a magyar szeret jókat enni, finomakat inni, és sokan szeretnek főzni. Kulináris élvezetek egész tárháza e piciny világ. Keress, s ha találsz, nem győzöl nagyokat nyelni, mikor délben épp Malackaraj -nál vendégeskedsz, mindent a szemnek alapon.

Fáj a poci? Ne késlekedj, nézz utána, mit tehetsz, mi a baj, miképp legyél túl a nehezén.
Nem alszik a gyerek? Hány anyuka írja a blogját, keress rá, hamar kidobja mire van szükség, vagy beszélsz vele, írsz egy hsz-t s máris kapsz ötleteket.
Jó zenére lenne szükséged, a munkádhoz, vagy csak egyszerűen valami újra vágysz? Keress rá, dobja ki a remekebbnél remekebb összehasonlításokat. Neked csak ki kell választanod, hogy tetszik, vagy inkább keresel másikat.

Blogfölde zöldellő világába növényeket szeretnék telepíteni, hogyan tegyem, mi a buktató, kell-e kis sárga ösvény a kertbe, vagy csak kockakő?
Háziállataim hogyan tartsam tisztán, mi történik, ha a kutya lázas, segítsetek!
Hogyan rendezzem be a szobát gyermekemnek, miképp lehetne a legolcsóbban, de e legpraktikusabban?

Mindenre van válasz, itt Blogföldön, hiszen a találékony magyar már mindent megbuherált, kipróbált, mindennel megjárta a hadak útját, és...

..és már leírta, csak el kell olvasnod.

Mi ebben a buktató? Talán csak annyi, hogy minden információval tessék csínján bánni. Az internet egy nagy nagy szemétdomb, amin sok érdekes és jó fordul meg, de még több szemét is.

Blogfölde a választások éjszakáján bemutatkozott, és elég fajsúlyosnak találtatott.

Állítom, hogy a maguk portáján, a kitermelődött jegyzetírók megteremtették a maguk minőségét, s ahogy olvassa az ember a munkáikat, azt is látja, hogy igyekeznek megtartani.
Minden médiumban vannak minőségi szintek, itt sincs másképp.
Ahogy az írott sajtóban ott van a szenny, úgy itt is. Ahogy az írott sajtóban is igyekeznek alakítani a véleményünket, úgy itt is. Ahogy az írott sajtóban vannak értékes írások, úgy itt is.

Ami jó, hogy megteremtődtek a stabil alapok, van építkezésre lehetőség.

Blogfölde az új médium!
 

Wiseacre

 

Wiseacre vagyok, TM idő 1. február 25-én.

 

Még száll a por, szivárványt játszik a falon, fény szűrődik át az ablak egy szegletén. Egy nagyobb pokróccal zárjuk ki a külvilágot, hogy kintről ne lehessen belátni a pincébe.
Hol máshol, egy pincében barkácsoltuk össze a TM-et.

De minek?

Olyan inzultus ért bennünket a legelső úton, hogy alig bírtunk magunkhoz térni, s a megtérés előtti percenkben őrjöngve vertük széjjel a berendezést.

Na ezt nem láthatjátok, ... a kép ami fogadna benneteket, nem vall komoly emberekre. A szellemi, tudományos, lelki inzultáció olyan hatást ért el, mint a végső visszaszámlálás utáni pillanat. Mintha millió torok sikolya üvöltené egyszerre az agyadba, hogy CSEND következik. Egy olyan csend, ami előtt minden pici nesz, egy szellő, autók dudája, halk sóhajok az éjben, vibráltak egészen, s most eljött a semmi csendje. Mintha füledre ragasztanák a minden hangot elnyelő feketedobozt.

Úr Jézus, mivé lettünk ezen emlék által?!

Ez ám a valódi jövőkép, mi már arra fogunk egész életünkben emlékezni, ami meg sem történt, de meg fog. És épp ezért fogott el bennünket a reménytelen kétségbeesés első fuvallata, minek következtében igyekeztünk eltörölni, amit mi teremtettünk.

De minek?

Hogy ne emlékezzünk? Már késő.
Itt az emlék, s rosszabb már nem lehet. ROSSZABB már NEM lehet!
Előre nézz! Menj haza! Öleld magadhoz szeretteidet, töltsd fel lelkedet! Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen bekövetkeztekor, érett, felelős és biztos lábon álló emberiség legyen utánad.
Mindent Tegyél meg!
.... talán folytatjuk.

Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi: “ki tudja, mi lesz?" - és a képzelet ad rá választ.    Isaac Asimov

Wiseacre voltam TM idő 10. március 17-é

Wiseacre vagyok, TM idő 1. február 21-én.

Hosszú éjjeleket töltöttünk el, hogy tanulmányozzuk az időfolyamot és meglepve tapasztaltuk, hogy 2xx3. x. hó 10. napja után nincs folytatása a történelemnek. Valóban cél volt egy ilyen időpont megkeresése, ám hogy ilyen könnyen és hamar ráleljünk, azt mi sem gondoltuk. A folyam, mint egy nagy szakadt film, hírtelen megáll. Természetesen igyekeztünk megkeresni a hibák sorát, melyek a számításainkban előfordulhattak, és találtunk is párat, de ezek kijavítása sem hozta a megnyugtató választ. Sőt ...

A dátum pontos. Az a nap a végítélet napja, utána nincs tovább.

Mivel az időpont, mint egy fényes, acélos bárd, lecsap és kíméletlenül uralta elménket, megfagyasztva minden gondolati struktúrát, rászántuk magunkat, hogy TM-ünk első útja, az utolsó pillanatok felé legyen.
Látni akartuk, mivé lettünk és mi lesz a végzetünk, nekünk, Embereknek.

Azon a napon, az emberiség nyugodtan, fegyelmezetten kezdte a napját, senki nem sietett, senki nem menekült, mindenki tudta, ma együtt fejezzük be, amit valaha együtt kezdtünk el. Az eget betöltötte a félelmetes óriás, mely már olyan közel ért, hogy szinte súrolta a légkört. Ránk szakadt, mint a pokol mennydörgő, tüzes mennyköve, csak csendben és némán, szinte alattomosan kedvesen. Barna törpe ez a gyilkos, egy elszabadult vadállat, melyet valaha egy csillagrendszer kitaszított magából, s millió éves útjára bocsátotta, hogy most egy civilizációt maradéktalanul elpusztítson, hogy még írmagja se maradjon.
Kemény törvény, gyors ítélet, hirtelen végzet.

Ne kérdezd, nem tudom!
Hogy lehetne túlélni, amit az emberfeletti erőfeszítés sem bír el. Az emberiség évezredek alatt nem bírta legyűrni bolygója erejét, nem bírta kordában tartani időjárását, s most, hogy kívülről megérkezett a halál, mint ítélet után az elítélt, végig nézi elmúlását.

De a csillagok útján már elindult a bárka. Noé testvéreit szállítja, s az ezredéves múltat.
Nem milliókat, csak százakat, akik a legérdemesebbek voltak, hogy átörökítsék egy civilizáció minden tudását.
Egy bárka, az Élet Bárkája.
 

Búcsút intettünk az utolsó perceknek, s beszálltunk gépünkbe. Egy óra múlva itt már egy sűrű aszteroidamező lesz, mintha soha nem lett volna civilizáció. A történelem megszakad, s valahol ezer év múlva az a pár száz ember ős, új civilizációt épít.

....

Wiseacre voltam TM idő 10. március 14-én

2010. március 09-e van, a naplóm ekkor kezdődik, melyben a nyílvánosság elé tárom felfedezésem.

Éveket töltöttem azzal, hogy kifejlesszem azt a készüléket, mely alkalmassá teszi a hibás történelmi lépések kijavítását.
Legyünk merészek, ez bizony egy Időgép lett, melynek a TimeMach nevet adtuk a barátaimmal.
Első valós élményünk a témában, Szentmihályi Szabó Péter Történelemhelyesbítés című novellája, mely munkára ösztönözte agyunk rejtett tartalékait. Ebben lebbentette fel a nagy Öreg, hogy van lehetőség az útra, és bár nehezen hihető, de évek óta rendszeresen járunk ide-oda.
Hogy hol javítottunk a történelem végtelen abroszán? Majd elmeséljük, s kiviláglik apránként, hogy veszélyes, és rendkívül nagy önuralmat igénylő vállalkozás ez. A kétkedőknek és aggódóknak üzenem, hogy a helyesbítés során egy általunk alapított bizottság bírálja el, mit, mikor és hogyan módosítunk. Így próbáljuk a szubjektivitásunk kordában tartani.

Mert bizony szubjektívek vagyunk. Egyrészt, mert a miénk a TimeMach, másrészt, mert magyarként ért elég sérelem a történelem során, így miért ne éljünk a lehetőségekkel? Az igaz, hogy a módosítások csak virtuálisak számunkra, hiszen a mi történelmünkbe már nem szól bele, de egy velünk párhuzamos valóságba igen, s ha valaki ott akar élni, még talán meg is teheti.

Tehát, Időre fel, hajrá TimeMach!

 Wiseacre voltam, TM idő 10. március 09-én.

bottom-img
süti beállítások módosítása