Wiseacre vagyok, TM idő 1. február 25-én.

Még száll a por, szivárványt játszik a falon, fény szűrődik át az ablak egy szegletén. Egy nagyobb pokróccal zárjuk ki a külvilágot, hogy kintről ne lehessen belátni a pincébe.
Hol máshol, egy pincében barkácsoltuk össze a TM-et.

De minek?

Olyan inzultus ért bennünket a legelső úton, hogy alig bírtunk magunkhoz térni, s a megtérés előtti percenkben őrjöngve vertük széjjel a berendezést.

Na ezt nem láthatjátok, ... a kép ami fogadna benneteket, nem vall komoly emberekre. A szellemi, tudományos, lelki inzultáció olyan hatást ért el, mint a végső visszaszámlálás utáni pillanat. Mintha millió torok sikolya üvöltené egyszerre az agyadba, hogy CSEND következik. Egy olyan csend, ami előtt minden pici nesz, egy szellő, autók dudája, halk sóhajok az éjben, vibráltak egészen, s most eljött a semmi csendje. Mintha füledre ragasztanák a minden hangot elnyelő feketedobozt.

Úr Jézus, mivé lettünk ezen emlék által?!

Ez ám a valódi jövőkép, mi már arra fogunk egész életünkben emlékezni, ami meg sem történt, de meg fog. És épp ezért fogott el bennünket a reménytelen kétségbeesés első fuvallata, minek következtében igyekeztünk eltörölni, amit mi teremtettünk.

De minek?

Hogy ne emlékezzünk? Már késő.
Itt az emlék, s rosszabb már nem lehet. ROSSZABB már NEM lehet!
Előre nézz! Menj haza! Öleld magadhoz szeretteidet, töltsd fel lelkedet! Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen bekövetkeztekor, érett, felelős és biztos lábon álló emberiség legyen utánad.
Mindent Tegyél meg!
.... talán folytatjuk.

Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi: “ki tudja, mi lesz?" - és a képzelet ad rá választ.    Isaac Asimov

Wiseacre voltam TM idő 10. március 17-é

Wiseacre vagyok, TM idő 1. február 21-én.

Hosszú éjjeleket töltöttünk el, hogy tanulmányozzuk az időfolyamot és meglepve tapasztaltuk, hogy 2xx3. x. hó 10. napja után nincs folytatása a történelemnek. Valóban cél volt egy ilyen időpont megkeresése, ám hogy ilyen könnyen és hamar ráleljünk, azt mi sem gondoltuk. A folyam, mint egy nagy szakadt film, hírtelen megáll. Természetesen igyekeztünk megkeresni a hibák sorát, melyek a számításainkban előfordulhattak, és találtunk is párat, de ezek kijavítása sem hozta a megnyugtató választ. Sőt ...

A dátum pontos. Az a nap a végítélet napja, utána nincs tovább.

Mivel az időpont, mint egy fényes, acélos bárd, lecsap és kíméletlenül uralta elménket, megfagyasztva minden gondolati struktúrát, rászántuk magunkat, hogy TM-ünk első útja, az utolsó pillanatok felé legyen.
Látni akartuk, mivé lettünk és mi lesz a végzetünk, nekünk, Embereknek.

Azon a napon, az emberiség nyugodtan, fegyelmezetten kezdte a napját, senki nem sietett, senki nem menekült, mindenki tudta, ma együtt fejezzük be, amit valaha együtt kezdtünk el. Az eget betöltötte a félelmetes óriás, mely már olyan közel ért, hogy szinte súrolta a légkört. Ránk szakadt, mint a pokol mennydörgő, tüzes mennyköve, csak csendben és némán, szinte alattomosan kedvesen. Barna törpe ez a gyilkos, egy elszabadult vadállat, melyet valaha egy csillagrendszer kitaszított magából, s millió éves útjára bocsátotta, hogy most egy civilizációt maradéktalanul elpusztítson, hogy még írmagja se maradjon.
Kemény törvény, gyors ítélet, hirtelen végzet.

Ne kérdezd, nem tudom!
Hogy lehetne túlélni, amit az emberfeletti erőfeszítés sem bír el. Az emberiség évezredek alatt nem bírta legyűrni bolygója erejét, nem bírta kordában tartani időjárását, s most, hogy kívülről megérkezett a halál, mint ítélet után az elítélt, végig nézi elmúlását.

De a csillagok útján már elindult a bárka. Noé testvéreit szállítja, s az ezredéves múltat.
Nem milliókat, csak százakat, akik a legérdemesebbek voltak, hogy átörökítsék egy civilizáció minden tudását.
Egy bárka, az Élet Bárkája.
 

Búcsút intettünk az utolsó perceknek, s beszálltunk gépünkbe. Egy óra múlva itt már egy sűrű aszteroidamező lesz, mintha soha nem lett volna civilizáció. A történelem megszakad, s valahol ezer év múlva az a pár száz ember ős, új civilizációt épít.

....

Wiseacre voltam TM idő 10. március 14-én

2010. március 09-e van, a naplóm ekkor kezdődik, melyben a nyílvánosság elé tárom felfedezésem.

Éveket töltöttem azzal, hogy kifejlesszem azt a készüléket, mely alkalmassá teszi a hibás történelmi lépések kijavítását.
Legyünk merészek, ez bizony egy Időgép lett, melynek a TimeMach nevet adtuk a barátaimmal.
Első valós élményünk a témában, Szentmihályi Szabó Péter Történelemhelyesbítés című novellája, mely munkára ösztönözte agyunk rejtett tartalékait. Ebben lebbentette fel a nagy Öreg, hogy van lehetőség az útra, és bár nehezen hihető, de évek óta rendszeresen járunk ide-oda.
Hogy hol javítottunk a történelem végtelen abroszán? Majd elmeséljük, s kiviláglik apránként, hogy veszélyes, és rendkívül nagy önuralmat igénylő vállalkozás ez. A kétkedőknek és aggódóknak üzenem, hogy a helyesbítés során egy általunk alapított bizottság bírálja el, mit, mikor és hogyan módosítunk. Így próbáljuk a szubjektivitásunk kordában tartani.

Mert bizony szubjektívek vagyunk. Egyrészt, mert a miénk a TimeMach, másrészt, mert magyarként ért elég sérelem a történelem során, így miért ne éljünk a lehetőségekkel? Az igaz, hogy a módosítások csak virtuálisak számunkra, hiszen a mi történelmünkbe már nem szól bele, de egy velünk párhuzamos valóságba igen, s ha valaki ott akar élni, még talán meg is teheti.

Tehát, Időre fel, hajrá TimeMach!

 Wiseacre voltam, TM idő 10. március 09-én.