Wiseacre vagyok, TM idő 1. február 25-én.

Még száll a por, szivárványt játszik a falon, fény szűrődik át az ablak egy szegletén. Egy nagyobb pokróccal zárjuk ki a külvilágot, hogy kintről ne lehessen belátni a pincébe.
Hol máshol, egy pincében barkácsoltuk össze a TM-et.

De minek?

Olyan inzultus ért bennünket a legelső úton, hogy alig bírtunk magunkhoz térni, s a megtérés előtti percenkben őrjöngve vertük széjjel a berendezést.

Na ezt nem láthatjátok, ... a kép ami fogadna benneteket, nem vall komoly emberekre. A szellemi, tudományos, lelki inzultáció olyan hatást ért el, mint a végső visszaszámlálás utáni pillanat. Mintha millió torok sikolya üvöltené egyszerre az agyadba, hogy CSEND következik. Egy olyan csend, ami előtt minden pici nesz, egy szellő, autók dudája, halk sóhajok az éjben, vibráltak egészen, s most eljött a semmi csendje. Mintha füledre ragasztanák a minden hangot elnyelő feketedobozt.

Úr Jézus, mivé lettünk ezen emlék által?!

Ez ám a valódi jövőkép, mi már arra fogunk egész életünkben emlékezni, ami meg sem történt, de meg fog. És épp ezért fogott el bennünket a reménytelen kétségbeesés első fuvallata, minek következtében igyekeztünk eltörölni, amit mi teremtettünk.

De minek?

Hogy ne emlékezzünk? Már késő.
Itt az emlék, s rosszabb már nem lehet. ROSSZABB már NEM lehet!
Előre nézz! Menj haza! Öleld magadhoz szeretteidet, töltsd fel lelkedet! Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen bekövetkeztekor, érett, felelős és biztos lábon álló emberiség legyen utánad.
Mindent Tegyél meg!
.... talán folytatjuk.

Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi: “ki tudja, mi lesz?" - és a képzelet ad rá választ.    Isaac Asimov

Wiseacre voltam TM idő 10. március 17-é