"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mint jelent,

    nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

    kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

    Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

    s remélem, testem is majd e földbe süpped el."

    Radnóti Miklós - Nem tudhatom ...

Eltelt az életemnek már egy része, sokszor megfordult a fejemben, milyen lehet úgy élni, hogy nincs valakinek hazája.  A gyökerek hiánya nem zavarja-e? Van-e olyan része a világnak, ahol úgy érzi otthon magát, hogyha kimegy a ligetbe, kiszalad a folyó partjára, elzarándokol a legközelebbi hegycsúcsra, akkor minden alkalommal arra gondol, hogy "Igen ez a hazám, itt érzem jól magam, itt vagyok otthon"?

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.

Tamási Áron

A hazaszeretet, mint fogalom, nem is olyan bonyolult összefüggés, a maga tisztaságában, egyértelműségében. Olyan mély érzelmeket szabadít fel, melyet az ember csak a szülei, családtagjai iránt tud érez. Olyan megnyugtató gondolatok cikáznak bennünk, melyeket csak a haza válthat ki. Ha távol vagyunk, haza vágyunk. Ha megsérül lelkünk, ha baj ér bennünket, a haza biztos talaja adja a megnyugvást. Valóban itthon vagyunk otthon.

Persze a hazaszeretet nem csak a mi személyes nyugalmunknak része, hanem ugyanígy kölcsönös egymásrautaltságot is takar. Az én hazaszeretetem építi, szépíti hazámat, s ha baj éri, én ugyanúgy kiveszem a részem, hogy segítsek, elhárítsam szeretett kisvilágom fölül a vészt. A hazám nem csak földrajzi, de társadalmi viszonylatban is létezik, a velünk együtt élő emberek, csoportok, közösségek álmait, vágyait ugyanúgy együtt kell megalkotni, tovább vinni, építeni.

Ha egy országban az erkölcsi, társadalmi normák hanyatlanak, akkor mindezek mellett a hazaszeretet is hanyatlásnak indul. Megtelepednek a kicsinyes, egyéni gondolkodás csírái, a közösségek eltávolodnak egymástól, a családok szétesnek, az összetartó erő elgyengül és képtelen lesz megerősödve felemelkedni.

Bármennyire is furcsa, a hazaszeretet léte komoly társadalmi értékmérő.

Nézzünk körül, monitorozzuk a környezetünket, olvassunk kommenteket, beszélgessünk ismerősökkel, barátokkal, és csodálkozzunk rá, hogy hol tartunk hazaszeretetünkben. Siralmas a helyzet, de nem reménytelen!

Felmerül a kérdés, hogy a hazaszeretet tanítható-e?

Nem könnyű erre választ adni!
Magyarországon nem a közvetlen hazaszeretet tanításnak vannak hagyományai, hanem a hazaszeretetre nevelésnek, mégpedig az erre alkalmas tantárgyakon keresztül, nevelési célok elérésével. Hagyományosan ilyen tantárgy a földrajz (Magyarország földrajza), a történelem (magyar történelem) és a magyar irodalom. Ezen tantárgyakon belül és a köztük lévő koncentrációval komoly nevelési eredményeket lehet elérni. A többi tárgy esetében is van leghetőség, a magyar vonatkozások kiemelésével erősíthető a hazaszeretet. Azt meg kell érteni, hogy a hazaszeretet kialakulásához egy hosszú folyamatnak kell lezajlani a gyerekekben, de egyáltalán nem reménytelen, megoldhatatlan probléma.
Talán a gondok egyik része a fentebb említett, közösségi kapcsolatok lazulása, a normák csökkenése, és persze a túl sok tananyag, mely által kevesebb idő jut a valódi elmélyülésre.
Pozitív példaként lehet hozni az USA hazaszeretetre oktatási módszerét, ahol erre külön tantárgy van fenntartva. Náluk működik a dolog, jól felépített módszerekkel. De ne felejtsük azt sem el, hogy az USA nem küzd olyan problémákkal, amelyek a mai magyar társadalomban a gyökerekig marták magukat (globális társadalmi, nem lokális szintekről beszélünk itt).

A hazaszeretet erősítése alapvető feladat a mai magyar társadalomban.

Ennek az első lépéseit már elkezdtük. Lehetséges, hogy nem mindenkinek tűnt még fel, de a kettős állampolgárság kérdésköre, a "Trianon törvény" - Nemzeti Összetartozás Napja, mindegyike ugyanezen kérdéskör. Felemeli a magyarok tekintetét, egyenes derékkal állít meg minket, megerősíti nemzettudatunkat, kiemeli érzéseinket a kavargó bizonytalanságból, méltó helyére teszi szívünket.

Minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon, és melled vered.

Márai Sándor

Wiseacre