Nem vagyok az a múzeumba járó, vagy alkotó, nem vagyok művészettörténész. Egy ember vagyok, akinek vannak álmai, vágyai, aki szereti a szépet.
Egy szubjektum vagyok a magam elvárásaival, szépérzékével.
Szubjektíven tekintem a körülöttem levő világot, és el tudom dönteni valamiről, hogy tetszik vagy nem.
A művészet rendkívül kitágult fogalomkör lett. Már évszázadok óta feszegetik a határait és tuszkolják be a köreibe az oda nem illő alkotásokat, erőszakolják ránk a semmit, mert szerintük az VALAMI.
Szerintem, ez SEMMI.
Ez egy tábla, aminek a tartalma millió kontextust generálhatna az agyamban, de akkor sem érzem, hogy ez művészet lenne. Mert a millióból 1-2 lesz,az is akkor, ha agyalok rajta.
Igaz az emberből kihoz valamit választ, a másikból egészen mást. Nekem ez a válaszom.
Daruval vehették le a magyar–román táblát - Index
Elképzelem, ahogy a "műalkotás" elemzése közben állnak előtte a tudorok, morfondíroznak, erősen gesztikulálnak, vitatkoznak, "Mit akart a művész kifejezni? - Ó, ez nehéz kérdés! Mert nézd meg a keret közepesen vastag vonalát, a betűtípust. Ezek óriási mondandót hordoznak! - CsrrrrrrBrrrr. Igen? Nem most nem érek rá, művet elemzek." Jajj.
Ötletnek jó, de ez nem műalkotás, nekem NEM!
Egy kreatív alkotás, egy az 1 milliárdból.
Wiseacre
