Kezdem végre magyarnak érezni magam, már a szomszédból is pozitív visszajelzések érkeznek. Tegyük hozzá, a szívem mélyén nagyon is az vagyok, nincs is ezzel semmi gond, de kifelé, ott már furcsa érzések kavarogtak egy ideje. Mi történik, hogy ilyen érzések kergetnek?

"Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!..."

Örülnek a szlovákok Martonyi pozsonyi látogatásának - adta hírül az index.

A szlovákokkal az élet eléggé elmérgesedett egy ideje, állítom, ha kicsit alátúrnánk az éveknek, kiderülne, talán még napra pontosan datálni lehetne, hol kezdődtek a bajok.
De tudjátok mit?
Nem keresem, nem is érdekel.
Miért kell mindenhol a nem létező felelőst keresni a múltban, főleg ilyen alkalmakkor, mikor enyhülést ígérő szelek fújdogálnak kemény, némileg ellenséges hangulatú szomszédunktól.
Legyezgeti a hiúságukat, vagy inkább gesztusnak tekintik, az már mindegy, de tetszik nekik, hogy Martonyi, igenis elmegy hozzájuk és egyeztet, "ugyan mit szólnának hozzá, ha  a kettős állampolgárság kérdését végleg tisztáznánk", így családi alapon .
Valószínű, hogy nem lesz egyszerű a megbeszélés, de nem is arról szól a történet maga.
Most nem.
Most a gesztusok, az óhaj, a kedvesség, a megegyezés került napirendre.

Miért történik?
Már egy ideje morfondíroztam rajta, hogy a szlovák vezetés is inkább tud megbízni egy stabil keményebb, akár jobbos vezetésben, mint egy lagymatag, a végletekig liberálissá vált, és rendet nem tartó szerencsétlen felállással.
Várom és talán joggal, hogy a két ország kapcsolata beáll a neki megillető szintre.
A szlovákok évek óta beszóltak, pocskondiáztak, megszégyenítettek bennünket, mi meg csak tűrtük és lapítottunk mit ... a fűben.

Határozott vezetés néz ki, akiknek a nacionálé ugyanolyan fontos, mint a jószomszédság, a testvéri kötelék.
A csuda vigye el, azért csak testvérek vagyunk.
Alig találhatunk olyan családot ma Magyarországon, Szlovákiában, és még jó pár közép-európai országban, ahol ne lenne a családfában 1-2 más nemzetiségű rokon.

Ettől vagyunk, voltunk erősek.
Már Szent István megmondta!

Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.

 

Szent István király intelmei Imre herceghez

Wiseacre