Brutál Atom likak Amcsiban

Nagy ország, nagy történetek, határtalan területek.

Kezdjük Szilárd Leónál, aki Einstein támogatásától kísérve felvázolta a német atomfenyegetést Franklin D. Rooseveltnek. Az amerikai elnök, bevonva a kanadai és brit kormányokat, egy tudóscsoportot nevezett ki, melynek vezetője Robert Oppenheimer lett. A terv lényege az volt, hogy a németeket megelőzve, atomfegyvert hozzanak létre. A központ Los Alamos (Új-Mexiko) lett (kód neve Y-site), a plutóniumot a Washington állami Hanfordban, az uránt pedig a Tennessee állami Oak Ridge-ben állították elő.

Hosszú és megfeszített munka gyümölcseként 1945. július 16-án az új-mexikói Alamogordo mellett felrobbantották a "kicsikét", mely a Trinity (Szentháromság) nevet kapta. Ez egy plutónium, implóziós atombomba volt, szemben az egyszerűbb uránium bombával.

A Trinity 1945. július 16-án (kép)

No, de ezt a történetet már jó páran megírták, én nem is erről szeretnék hosszabban értekezni, hanem arról, hogy az után, hol és mi történt a nukleáris kutatásban. Ugyanis, a sebek, melyet okoztak a Föld felszínén, hogy a megfelelő szót használjam, igazán ragyássá tették vele szegénykét.
Nézzük meg ezeket a ragyákat!

A két szörnyűséges felhasználás után (Hirosima és Nagaszaki), az amerikaiak, elnöki utasításra, tovább folytatták a kísérleteket. Először, a Crossroads nevet viselő művelet zajlott, melynek helyszíne a Csendes-óceán, a Bikini-atoll és a Marshall-szigetek területén. (Bikini fenék Spongyabobbal nem véletlenül ideális mese célpont) Sok robbantást végeztek, de 1949-ben bekövetkezett, amit már régóta vártak, a Szovjetunió is elkészítette a maga atombombáját. Az amerikaiak elveszítették nukleáris monopóliumukat (A történet másik szála itt az, hogy miképp szerezték meg az oroszok a nukleáris titkot. Erről egy külön bejegyzés szólhatna, ráadásul további érdekesség, hogy az amerikaiak, hogyan fejtették meg az oroszok kódját mindeközben.)

Az amerikai válasz 1951-ben a Nevada Test Site. (Amerre az előző mondatokból szerettem volna eljutni.)
No, de ne is szaporítsam tovább a szót, nézzük meg, miképp lyuggatták össze a Földanyát, az arcátlan amcsik.

Nevada Test Site (forrás)

A fenti kép az USA Geológiai Intézetének térképe, valószínűleg némileg érdekesebb lesz, ha a Google Térkép segítségével mutatom meg a helyszínt.

Nagyobb térképre váltás

A térkép közepén az a terület van, ahol a robbantások zajlottak, 1951 - 1992 között. Rengeteg kráter maradt utánuk. Föld felszíni, fölötti és föld alatti robbantások, melyek hatásvizsgálatához az előkészített épületek, utak, hidak, ottmaradtak, mai napig látható jó pár roncs, mementónak, no meg minek takarítanák el(?).

És akkor konkrét kép közelebbről ugyanonnan (Google Map) - Yucca Flat

A Frenchman Flat-i játszótér délre található. Itt jól megfigyelhető, hogy kevesebb a kráter, illetve milyen felszíni tárgyakat vizsgáltak a robbanásban. Google Map link

A Frenchman Flat-i játszótér (Google Earth)

Ez az első terület, a robbantások titkos kódja - "Able". Tőle kicsit északabbra van a Yucca Flat, ott voltak az igazán nagy robbantások. Rengeteg verziót kipróbáltak az évek folyamán, vizsgálták a talajra gyakorolt hatását, a hullámok terjedését, a felszín deformációját, az épületekre, gépekre, harci eszközökre gyakorolt hatásukat.
1957. július 5-én durrantották el az amerikai kontinensen végzett legnagyobb kísérlet alanyát, a 74 kilótonnás Hood test-et.

Holdbéli táj - Nevada

De mindamellett, hogy hadászati kísérleteket végeztek főleg, voltak olyan események, mikor kifejezetten békés célú felhasználást vizsgáltak. Ilyen volt az 1962. július 6-ai Sedan-teszt, ahol a robbanás építő hatását vizsgálták. 1280 méter átmérőjű, 320 méter mély kráter keletkezett, amit ember alkotott, egyetlen robbantással.

Egy ház a nukleáris szél után

Ézsaiás (02:04) próféta nyomában akartak járni az amcsik, csatornát építeni a tengerek között, kettéválasztani vizeket, kikötőt építeni, békés célból felhasználni. A jó pár eltelt év bebizonyította, hogy hosszú távon is igen veszélyes a nukleáris szennyezés miatt. A terület Nemzeti Történelmi Emlékhely lett 1994-ben.

1997 áprilisában az USA Energiaügyi Minisztériuma jelentést készített a környezet helyreállításáról. A tanulmány lényege a megvalósíthatósági tervekre koncentrált, mennyibe és mily módon történhetne. 2007 óta egy vizsgálat zajlik, melyet még nem fejeztek be, de már látható, hogy a talaj, talajvíz szennnyezettsége miatt gyakorlatilag lehetetlen visszaállítani az eredeti állapohoz közelit is, belátható időn belül.

Lehetne még szaporítani a szót, de mostantól már csak a képzelet szabhat határt. Aki érdeklődik, még talál érdekességeket, igaz, angolul.