A mai utunk, egy letűnt kor fagyos napjára vezet.
Remegő szívvel készítjük fel Időgépünket erre az útra, egyrészt, mert ilyen messzire nem mentünk még vissza a magyar történelemben, másrészt mert épp ezért megint rohanni fog a villanyóra.
1458. január 24.
Van-e aki nem tudja ezt a dátumot hova tenni?
Rákos mezején Pest határában érünk földet.
Nagy a tömeg, cifra gúnyában a sok nemes, rengeteg a kísérő, alig győzzük kapkodni a fejünket. Mindenhol a friss sültek illata kúszik orrunkba, hangoskodás, forgatag.
Hirtelen a tömeg, a köznemesek egyként a Duna vastag páncéllá fagyott jegére vonulnak, és skandálják az új király nevét, a főnemesek Buda várából fagyosan tekintik, majd levonulnak.
Kitűnik Szilágyi alakja a Pesti oldalon, s körülötte a tízezrekre rúgó tömeg. "Éljen Hunyadi Mátyás, éljen az új király", kiáltja negyvenezer torok.
„Mátyást mostan választotta
Mind az ország királyságra,
Mert ezt Isten adta nékünk
Mennyországból oltalmunkra.
Azért mi is választottuk,
Mint Istennek ajándékát;
Kiből Isten dicsértessék,
És örökre mondjuk: Amen.”
Megválasztották Mátyást, aki kemény kézzel, igazságosan rendet rakott az országban.
Akkor az kellett!
Ami érdekes a történetben, hogy azokban az években, sőt, évtizedekben, talán még évszázadokban is, nem volt ritka, hogy a Duna ilyen módon csonttá fagyott, s a nagy tömeget elbírta.
Miért is?
Akkoriban egy kisjégkorszak zajlott le Európában. A telek nagyon hidegek voltak, a nyarak hűvösebbek.
Az oka több minden volt, erről rengeteg elmélet kering az interneten.
Nézz utána!
Wiseacre
