"Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart, "
Tóth Árpád - Láng (részlet)
Nagyon komoly a baj, mikor egy megfelelő lángtól sem kap elég erőre a tűz, csak parázslik s végleg bealszik.
Nagy bajok vannak a magyar oktatásügyben, és ezt sokan tudják. A tanárok tisztában vannak vele, az iskolavezetés szintén, az önkormányzatok is, sőt, a minisztériumban sem szellemileg gyengén ellátott emberek ücsörögnek. Igen, tudja mindenki, csak valahol a rendszerbe mindig bekerül az a szellemileg visszamaradott egyén, aki akármennyire is tiltakoznak a hozzáértők, csak átpréseli a marhaságot, mert a brancsnak meg kell élni valamiből.
A magyar oktatás szét lett verve.
Koncepciótlan, ötletelős, tűzoltást végző, de semmiképpen nem egységes, kerek egész, hanem egy jó nagy szemétdomb, ahol lassan a régi, stabil egységek is kikopnak. Menthetetlenül megérett a reformra, a drasztikus reformra.
Az alsó tagozat túlterhelt. Általános iskola első négy osztályában más dolguk nem lenne a gyerekeknek, mint normálisan megtanulni olvasni és számolni. Nem ez történik.
A felső tagozat már attól szenved, hogy az alsó nem volt képes teljesíteni az alapokra irányuló feladatát. Ezen ok miatt, a további ismereteket kevésbé sikerül jól közvetíteni. A tanárok képtelenek már a heterogénebb szociális és szellemi képességekkel megbirkózni, zavaró a magatartási probléma.
A középiskolában már igazán vegyes a kép. Egy gimnáziumba is vegyes képességgel érkezhetnek már a tanulók, egy szakközépiskolában már jelentősen érezhető a különbség, egy szakképzőben pedig felmérhetetlen hiányosságok vannak.
A fentebb említett probléma is a gyökereknél kezdődik, szépen felgyűlik és erősíti magát végig a rendszeren. Öngerjesztő a hatása. Hiába próbált az oktatásügy beavatkozni, képtelenség, hiszen csak a rendszer egyes elemeit próbálták javítani, nem az egészet. Olyan mértékű a bizonytalanság, hogy néha azt várom, hogy az egész, mint egy jól felfújt, de megtámogatott légvár, ..
.. ÖSSZEOMLIK.
A felsőfokú oktatásról pedig ne is beszéljünk. (egyelőre) Ott aztán még ügyesebben belepiszkítottak felülről, de úgy, hogy sírva fakadnék, ha nekem kellene rendbe rakni.
El kell érni, hogy a tanári pálya megbecsült legyen. Ez az első.
Lehetőséget kell teremteni, hogy azok a megfelelő emberek, akik képesek és akarnak tanítani, azok nyugodtan, maximális társadalmi támogatás mellett, megbecsült polgárokként tehessék.
Egy tanár példakép volt valaha. Ma is annak kell lennie. Azok az emberkék, akik a kezük közül kerülnek ki, szeretnének felnézni rájuk. Ehhez kevés az ő elhivatottságuk és energiájuk.
Igen, a nemzet napszámosai, de a XXI. század követelményei, és elvárásai szerint kell ennek ÍGY LENNIE!
Ma, Magyarországon, ez nem így van!
Wiseacre
