Kiegyezés, de kivel?

Időgépünk megint úton, hiába is tagadhatjuk, érdekes dolgokat lát az ember útja során.

Mai utunk 1865. április 16-án visz el Pest városába.
Egy kedves kis kávéház az utunk célja. Leülve a kiszolgálás kifogástalan, s máris kezünkbe vesszük az aznapi Pesti Napló-t.

Érdekes cikk ragadja meg a tekintetünk, írója ismeretlen, Húsvéti cikk néven viszont számunkra ismert, Deák Ferenc diktálta előző nap Salamon Ferencz-nek a Napló egyik munkatársának.

Ha ezen elkülönző vágy alatt a "B." azt érti, hogy a magyar nemzet mindig hűen ragaszkodott saját alkotmányos önállásához, s mindig határozott ellenszenvvel viseltetett a hatalomnak, s még inkább a hatalom némely kezelőinek azon törekvései ellen, melyek Magyarország alkotmányának mellőzésére, sőt megsemmisítésére, s némileg az ország beolvasztására voltak irányozva, nincs okunk ellenmondani a "B." idézett sorainak;

De ha a "B." az idézett sorokban oly elkülönző vágyat kívánt érteni, mely a végelszakadási törekvést foglalja magában, akkor kénytelenek vagyunk néhány szóval válaszolni állítására.
Ha mutatkozott a magyar történelemben időnkint ilyen vágy, sőt valóságos törekvés, mi szülte azt, s mi emelte magasabb fokra? ,Maga felel e kérdésre a "B.", midőn elmondja, hogy Magyarország törvényei és alkotmánya gyakran megsértettek a hatalom, vagyis inkább annak kezelői által.

Gyakran hallottuk már azon tant ismételtetni, hogy midőn két szerződő fél között az egyik meg nem tartja a szerződés pontjait, a másik sem köteles azt megtartani. E tan a "Verwirkungstheoria", melyet mi a közjog terén mind elméletileg, mindgyakorlatilag helytelennek tartunk. De azon tan, melyet a "B." hirdet, hogy midőn a kötött szerződést az egyik fél minduntalan megszegte s minden újabb és határozottabb biztosítások és igéretek daczára újra és ismételve a szerződés ellen cselekedett, a másik fé1nek se legyen többé joga a szerződés megtartását kívánni, hanem azt egyoldalúlag átalakítani, sőt részben megsemmisíteni legyen kénytelen - valóban új tan, és meglepőleg sajátságos.

Valamely komoly megfonto1ás után kötött kapcsolatnak megszakasztására egy egész nemzetnél csak a legnagyobb fokra emelkedett közelégületlenség szülhet vágyat és törekvést, s még az is csak akkor, ha a dolog jobbra fordultának minden reménye elenyészett.

Több szomorú korszakot lehetne idéznünk e részben a magyar történelemből, bizonyságáúl annak, hogy az elégületlenségnek s a bizalom megrendítésének nem a magyar nemzet volt az oka. s midőn évek hosszú során keresztül a magyar alkotmány ellen intézett megtámadások egymást érték, midőn azoknak természetes következése, a fokonkint növekedő keserűség, már-már tetőpontját érte, mi volt az, mi a bajt megorvosolta, a felizgatott kedélyeket megnyugtatta, ,s a megrendített bizalmat ismét helyreállította?

Megrendülve, kicsit elszégyenkezve raktuk le a lapot.
A szavak, amidőn agyunkban mondatokká, eszmékké magasztosultak, megszégyenítettek. Hol vagy magyar? Talpra, s tedd a dolgod. Ilyen hatalmas elmék és eszmék mellett nőttél, s lettél az ami vagy, egy nemzet.

Deák Ferenc Húsvéti cikke volt az első lépés, melyet gondosan készítettek elő a jóakaró magyar politikusok, hogy megírja végre, s legyen hol megjelennie. Legyen visszhangja és kiteljesedjen a magyar és osztrák sors.