Na, tényleg elgurult az a gyógyszer. Mondtam én, hogy tessék jobban vigyázni rá, nem pazarolni, mert hamarosan nagyobb szükség lehet rá, s lám, eljött a pillanat, hogy nincs.

Ami különösen megdöbbentett, hogy az egész bagázs gyógyszerezi magát. Nem hiszem, hogy nem, mert amit művelnek, ahhoz valamilyen aktív stimuláló szer kell, a nélkül elképzelhetetlen ez a "tökéletes" összhang, ez a "kiváló" éleselméjűség.

Lázár úr múlt heti szösszenete megütötte az ingerküszöbömet, magamban pufogtam, hogy "jó jó, nem gáz, valószínűleg este kicsit iszogatott, hazament, papírra vetette és még másnap kótyagosan kipakolt a sajtónak". Na, de a mai ámokfutás padlóra küldött.

EMBEREK! Árulja már el valaki, "hogy a svájci frankos életben" tudtam takarékoskodni, az elmúlt 5 évben annyit, hogy most mellényzsebből, vígan és dalolva, örömtől könnyező arccal csókolgatva megmentőnk portréját, ki tudok fizetni egy 5-8 milliós hitelt? Hol az a fizetés, amiből 5 év alatt havi 140000-t félre tudtam tenni (no jó, elég a havi 100000 + a kamatos kamat)? Nyomorról beszélnek, megsegítésről, és megint segítő jobbot nyújtanak azoknak, akik vagy nem nevelnek gyerekeket és meg tudnak élni a fizuból, vagy annyit keresnek, amennyit nem szégyellnek maguk és barátaik előtt bevallani.

Nem arról van szó, hogy sajnálom tőlük a keresetüket. Bizonyára megdolgoznak érte, napi 10-12 órákat, sok ideget esznek, s ezzel természetesen az én havi fizetésemnek a 4-szeresét tehetik zsebre, nem. De, a segítés őket segíti, nem azokat, akik valóban rászorulnak.

Valahol az az érzésem, hogy az "alja nép, had fulladjon bele", a valódi fogyasztókat meg megkönnyítjük, had pörögjön a gazdaság, lesz lóvé, vásárlóerő, kánaán. Mehet mindenki sportolni, jöhetnek az árja fiatalok, s aki nem bírta felvenni a ritmust, hát had hulljon a férgese, megérdemli.

Értem én, hogyne érteném, csak akkor miért kellett ennek ekkora feneket keríteni? Mondták volna szép szavakkal, hogy kívül tágasabb, nincs rátok szükségünk.

Van aki valaha ezt mondta, lehet ő volt a gerincesebb?