Érdekes szó a pálfordulás. Történeti értelemben pozitív kicsengése lenne, de most inkább a szójáték kedvéért adtam ezt a címet a bejegyzésnek. Ha pontosabb szerettem volna lenni, lehet Júdást kellett volna megidéznem, gondolatban.

Aki olvasta egy-két írásom, úgyis láthatta, hogy jobbra húzódik a szívem. Támogatom, támogattam, a mai magyar terminológia szerint, a jobboldalt. De semmiképpen nem szerettem az erősen szélsőséges, netalán kirekesztő, vagy megmondó politikát.

Most kezdek meghasonlani, miközben nem szeretnék, de zavarni kezdenek események, kijelentések, emberek. Nem nagy dolog, nem kell azonnal rám húzni a vizeslepedőt, hogy "Igen, na látod, mi megmondtuk", mert igen, tisztában vagyok vele, hogy mindenhol megbújik a rossz, a rothadt, a gennyes rész. Ezen az oldalon is. De most hagyjuk pont ezt a témát, ezen úgyis csak összevesznek a barátok is, mert már mindenkit annyira irritál (mindkét oldalon), hogy cseppnyi esély sincs, hogy józanul beszéljünk erről egymás mellett, és józanul érveljünk egymás ellen.

Ami most kiütötte a biztosítékot, az az m2 intendánsi története.

Olvasom, hogy lemondott, Süveges Gergő. cikk - Index

Olvasom, hogy gyakorlatilag elküldték (kirúgták) Süveges Gergőt. cikk - Index

Rendben, gondolom, elolvasom miért is.

Na neeee, most aztán felment bennem a pumpa.
Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém a blogját nézegetni és igen kreatívnak, érdekesnek találtam. Tetszett a hozzáállása, tetszett az, hogy érdekelte, hogy az embereknek mi a véleményük. Mikor megkapta az intendánsi kinevezését, akkor kóstolgattam, rakosgattam a posztokon gondolatban az Embert, akit oda helyeztek, és úgy éreztem, hogy nem lesz ez rossz, friss vér, fiatal ember, tapasztalt szakember, s ha van esze, talán tudja majd jól csinálni.

Tévedés ne essék, fogalmam sincs, miképp kell jól végezni azt a munkát. Viszont vannak fogalmaim arról, hogy a saját munkám, vagy esetlegesen olyan munkát, amihez van kvalitásom, miképp végeznék.
Nem vagyunk mindentudók, s nem hozhatunk a saját kútfőnk alapján egyszemélyű döntéseket. Ahhoz, szerintem, senki sem elég jó.
A döntések meghozatalához kell a segítség. Kellenek azok az emberek, aki majd megmondják a tutit, akik hozzák az ötleteket, akik kreatívkodnak, akik ontják magukból a szenzációs műsorokat.
Ha én vezető pozícióban kapok egy munkát, először tájékozódom, megnézem mi a feladat, jól körül határolt egyértelmű elvárásokkal. Megfogalmazom a cél eléréséhez vezető lépcsőket és megkeresem azokat az embereket, munkatársakat, akik ebben tudnak segíteni.

Ha olyan munkát kapok, amiben az emberek hétköznapjai benne vannak, akkor megkérdezem az embereket. Nem tudok minden embert megkérdezni, de lehetőséget adok, hogy véleményt nyilvánítsanak.

Süveges Gergő, intendáns úr ezt tette. Kirúgták.

Miért is? Mert valaki úgy gondolta, hogy túllépte a hatáskörét. Megszellőztette azt, amit azért valljuk be, Sejtettünk. Ki a fene gondolta volna, hogy egy fiataloknak készülő csatorna, fiataloknak készülő műsort fog sugározni.
Mert ugye, nézzük meg, amit Süveges Gergő a blogján megszellőztetett, az agy frappáns kis váz. Semmi cicoma, semmi csilivili, csak egy keret, amit bőven fel kell még öltöztetni. Hmm, ehhez várt ötleteket, az emberektől.

Kirúgták!

Kérdés adott, Kinek kellett ez a hely?

S most általánosságban had mérgelődjek, csak röviden.

Folyamatosan azt látom, hogy a pozícióba került emberek nekiesnek a működőnek, s megteszik azt, amit akarnak, amit gondolnak. Azt gondolják, hogy jobban tudják, s szépen bedobnak a köztudatba marhaságokat, olyan ötleteket, amelyek egy része dilettáns próbálkozás.
Tisztelt Uraim/Hölgyeim! Kedves Barátaim!
Hát kérjenek már segítséget!

Segítek kicsit!
Oktatásnál kérdezzék meg az iskolák igazgatóit, tantestületeit. Szakképzésnél a szakképzéssel bajlódó igazgató helyetteseket, tanárokat. Egészségügyben a kórházak igazgatóit, osztályvezetőit. Nem fogják elhinni, de ők ott vannak a frontvonalban, Ők valóban tudják, hogy mit kell változtatni.

Kedves elv/Barátaim!
Nem az a feladat, hogy egyedül szálljanak szembe az áradattal és Don Quijote módjára szélmalomharcot vívjanak. Ez nem egy házi feladat, amit hazaviszek, és holnapra el kell végezni, mert különben körmös lesz a vége. Nem kell éjszakázni és szidni Orbán Viktort, hogy milyen megoldhatatlan házit adott fel. (Pedig higgyék el, igen vicces így elgondolni, s rá kell jönnöm mostanában, hogy ez a valóság) Tessék már vezetőként viselkedni. Nem pedig beosztottként.

Nem az a jó vezető, aki elvégzi a beosztottjai munkáját.
Az a jó vezető, aki tud irányítani, mérlegelni, és kellő pillanatban döntéseket hozni.
 

..... nekem már nincs több időm, most kell rendbe szedni mindent, nem várhatok önökre, hogy megpróbálják!  Tegyék! De jól!

Korund