Időgépem most saját céljaimra fogom használni.
Önző vagyok, tudom. Most akarom, csak nekem, senki másnak. Elmenni egy távoli, ismerős helyre, bújó napsütésbe, csendben osonó közelgő ébredésre.
Talán csak álom volt, most megláthatom újra.
   Megbújni egy fa mögött, nézni, mint köszönt be a hajnal, érezni a hűs szellő fuvallatát, s súlyos csenddel adózni egy csodának.
Nem fogom megérteni ma sem, mégis el kell mennem és újra érezni, amit akkor és ott elhagytam. Ne mondja szívem, "Te vagy a hibás", ne mondja eszem, "holnap jobb lesz nélküle". Mennem kell, utoljára látni, s tudni, hogy Ő volt az, akit nekem rendelt az ég.

Halk szólamok futnak a hangszóróban, érzem, lüktet bennem a vér, úszom a magány felhőjén, s mikor megérkezek, őrült kéjjel robban szívem.

Ott áll! Vár!
Engem vár… S lám,.. sűrű, épp csak nem sietős lépteimmel érkezem,..
Lesem magunkat, s szemérmesen lehunyom szemem, nem akarom látni, ahogy remegő ajkam szólítja, s finom csókkal válaszol … itt vagyok Veled, Te buta.
Kéz a kézbe, elindulnak lassan, nesztelen osonnak a fák alatt, mint két szerelmes madárka. De mit beszélek, azok voltunk, ősz volt, és szín kavalkáddal borított mindent a természet, lábaink alatt szőnyeg, fejünk felett a végtelen. Olyan boldog volt a pillanat, olyan felhőtlen.

Mennem kell.

Ez az érzés nem ereszt, nem enged el, így most én szakítok vele.
Ma is Őt szeretem, ezt érzem, itt bent, egészen.

Biztos, hogy soha Nem Feledem.

Wiseacre jegyezte le emlékeit Tm idő 10. október 16.