Sok szó esett korábban a Sürgősségi Betegellátás létjogosultságáról, illetve életben maradásáról.

A minap volt szerencsém megtapasztalni a valódi sürgősségi betegellátást, mivel óriási fájdalmakkal, görcsökkel kellett meglátogatnom az intézményt, Miskolcon.

Olyan 14 óra tájékban már jelentkeztek panaszaim, de gondoltam bekapok egy fájdalomcsillapítót, és estére túl leszek rajta. Nem úgy volt, este 6-kor már nem bírtam megmaradni, olyan mértékben fájt, görcsölt a hasam, mellkasom, lapockám. Kocsiba vágtuk magunkat, és először az Ügyeletre mentünk. Oda érve meggondolva magunkat, mivel nagy volt az esélye, hogy úgyis tovább kell menni, a nem messze levő Miskolci Sürgősségi Betegellátóba mentünk, mely a Semmelweis Kórházban található.

A pultnál lejelentkeztem, majd olyan 5 perc múlva egy szakápoló hölgy felvette az előzetes adataimat, vérnyomást mért, a panaszaimról kérdezett és az ilyenkor szokásos kérdéseket tette még fel. Ezek után jött a gyötrelmes várakozás.
Gyötrelmes volt, hiszen borzalmasan fájt, és ha segített volna, talán a falat is kaparom, vagy vonyítok.
Közben nézelődtem, bár az agyam a fájdalomtól fátyolos volt. Kint volt a falon több helyen színekkel jelölve, hogy milyen típusú problémával milyen gyorsan, miképp várhatom az ellátást. A leggyorsabb a vörös volt, majd további színekkel az enyhébb esetek következtek, miközben a várható sorra kerülési idő is növekedett.

Olyan 1 óra várakozás után kerültem sorra. Bevallom, ennyit az Ügyeleten is várhattam volna, s utána ugyanide lyukadhatok ki.
Mire bementem a vizsgálóba, a fájdalmaim enyhültek. Lefektettek a vizsgáló ágyra és be kellett számolnom panaszaimról. A doktorúr minden képbe kerülő vizsgálatot elvégzett, közben vért vettek tőlem, EKG-t néztek, majd előzetes diagnózis alapján ultrahangra, és röntgenre utalt. Közben a laborba elküldték a vérmintákat.

Folyosóra ki, várakozás, és hamarosan az ultrahangon találtam magam, ahol kimerítően meg-UH-ztak, és gyakorlatilag ki is derült a turpi, mi az ami gyilkol. Aki tájékozott, már úgyis rájött, ez bizony epekő. Pfff.
Ezután a röntgen, biztos-ami biztos alapon.

Túl vagyok a vizsgálatokon, megyek vissza, infúzió, savlekötővel, meg mittudomén mivel még. :) Lefektettek egy szobában, és csordogált a nedű belém, lassan, majd picit gyorsabbra vették. Tíz óra körül visszajött a doktorúr egy másik orvossal és konzultáltak, megjöttek a laborjaim is, így már minden tiszta és világossá vált számukra.
Lecsorgott az infúzió, lekötöttek, én pedig hazatávoztam, hogy majd a háziorvossal konzultálva rendbe tegyük az epés problémámat is.

Tanulság!?

Van. Megnyugtató volt, hogy ilyen, számomra rendkívül kritikus állapotban megérkezve, órákon belül sikeresen kiderült, mi történt a szervezetemben. Valójában minden olajozottan, felesleges kapkodás nélkül zajlott az osztályon. A közben érkező betegeket is ellátták, persze a szokásos részeg esetek megint hozták a formájukat, ezt rövid beszélgetéssel tudtam meg a kedves ápolónőtől. Mint elmondta, ez a nap minden részében előfordul. Sajnos.

Nagy szükség van az ilyen intézményre, ehhez kétség nem férhet. Nekem eddig az első eset volt, hogy szükségem volt az ellátásra, de rendkívül pozitív volt minden benyomásom.

Köszönöm, miskolci Sürgősségi Betegellátó Osztály! Köszönöm minden dolgozójának!
Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ Nonprofit Kft.

 

Wiseacre